Műtéti határon

Az egyetlen, aki két év alatt se tudott elfogadni téged, az én vagyok.

Egy műtéti határos görbületű, fűzőt viselő lány megrázó levele a gerincferdüléséhez, a benne megfogalmazott gondolatok és érzések tökéletesen megmutatják, milyen óriási próbatételnek vannak kitéve időnként a gyerekek. A tehetetlenség, a küzdelem, a düh is megmutatkozik a gerincferdülés és a fűzőviselés kapcsán, és mellette az az érettség, amellyel az érintett lány ezt a nagy lelkierőt követelő élethelyzetet kezeli.

taripetra

„Kedves Gerincferdülés!

Két éve vagy része az életemnek.

Elvettél tőlem jó pár dolgot, mint például az önbizalmamat és a szépségérzetemet (habár az előtted se nagyon volt), és még mozogni sem hagysz rendesen.

Sőt, okoztál már lelki és fizikai fájdalmat is (az előbbi jobban zavar, mint az utóbbi). Ugyanakkor kaptam tőled néhány nagyon értékes kapcsolatot is. Barátokat, olyan ismerősöket, akik keresztülmentek azon, amin én.

Bár ezt nem neked kéne megköszönnöm, hanem azoknak, akiket ugyanúgy bántottál, mint engem(vagy jobban).

Igaz, az iskolában nem szívattak  miattad, és mindenki megbarátkozott veled.

Az egyetlen, aki két év alatt se tudott elfogadni téged, az én vagyok.

A tábor és a barátaim miatt nem változtatnálak meg teljesen.

Nem tennélek semmissé.

Engem csak a nagyságod, a görbület súlyossága zavar, és a tehetetlenség érzése, hogy bármit teszek, ez a tulajdonságod nem változik.

Jó lenne, ha segítenél elérni, hogy ne tölts be ekkora szerepet az életemben.”

 

 

 

 

http://scoliblog.blogspot.hu/2017/07/az-egyetlen-aki-ket-ev-alatt-se-tudott.html