Tartsd magad egyenesen, fiam!

Gyerekek veszélyben: ismeretlen eredetû gerincbetegségek – Korzettre várva

megjelent: Magyar Nemzet, 2005.

Magyarországon egy közelmúltban végzett vizsgálat már óvodáskorúak 62 százalékánál állapított meg tartáshibát, jellegzetes izomzsugorodást, izomgyengeséget. Figyelmeztetõ adat az is, hogy a fiatalok gerincártalmai megötszörözõdtek. És van két kevéssé ismert baj, aminek az okát egyelõre nem ismerik: a scoliosis és a Scheuermann-betegség. A nyolcvanas években a népesség négy-hat százalékánál, ma már tizenöt-tizenhat százalékánál észlelték.

Egy átlagos életvitelû gyerek nálunk a tanulással, a különórákkal, a televíziózással úgy napi nyolc órát tölt ülõ helyzetben. A hirtelen növekedés gyakorta már 11-12 éves korban kezdõdik. Az iskolabútorok többsége elavult és kényelmetlen, azokat nem a mai gyerekek testmagasságára tervezték. Az üzleti alapon mûködõ sportolási lehetõségek ajánlatai között dúskálhatnak ugyan a szülõk, ám az ország iskoláinak jelentõs részében a testmozgáshoz szükséges feltételek kifejezetten rosszak vagy hiányosak. Az viszont szemmel látható hogy a mai serdülõk felnõttként lényegesebben magasabbak lesznek az elõzõ generációnál.Kelet-Európában, sõt Japán nyugati részén is érzékelhetõ a növekedésbeli változás, amire a tudósok még nem találtak egyértelmû magyarázatot. A XXI. század embere mindenesetre 11 centivel magasabb, mint száz évvel ezelõtti elõdje. Egy német szakfolyóiratból (Apoteken Umschau) kiderül, hogy az irodai munkában, a mindennapi ügyintézésben a bútorok kialakításánál az ergonómusok már jó ideje odafigyelnek a megváltozott arányokra. Ugyanez érvényes az iskolai bútorokra és a diákok mozgásprogramjának kidolgozására.- Egy hosszabb ünnepséget alig tudnak a tanítványaim végigállni, mert fáj a hátuk, a lábuk. Hogyan viselik majd a nagyobb megterhelést? – fakad ki egy pesti gimnázium tanára. Õ elsõsorban a kényelmes életmódnak tulajdonítja a panaszokat, pedig nem egészen errõl és nem pusztán hazai jelentõségrõl van szó. Észak-amerikai adatok szerint a felnõttek 70-80 százaléka életében egyszer legalább egyszer a gerincbántalmak miatt keresi fel az orvosát. Más jóléti államokban szintén rohamosan emelkedik azoknak a száma, akik a különféle gerinc eredetû betegségek miatt váltak rokkanttá. A veszélyhelyzet Magyarországon minden harmadik embert érint. Nem véletlen az sem, hogy már 1998-ban, a WHO XXI. századi elõrejelzésében a gerincbetegségeket a kiemelten kezelendõ népbetegségnek tekintette. Nálunk a Gerincgyógyászati Nemzeti Központ indította el és fogta össze azt a programot, amely az iskolák hétköznapjainak természetes részévé igyekezett tenni a megelõzést. Orvosok és gyógytornászok évekkel ezelõtt kidolgoztak egy mozgássort, amely rendszeres gyakorlással rögzíti az ajánlott testtartást, s ezáltal a gerinc biomechanikailag helyes használatát. A cél az volt, hogy a tartásjavító foglalkozásokat beillesszék a tanmenetbe. A gyógytornászok olyan ülõgyakorlatokat is kidolgoztak a testnevelõ tanároknak, amelyek nemcsak a helyes tartást, de a figyelem összpontosítását is segítik. A kezdeményezés több száz település iskolájában talált kedvezõ fogadtatásra, ám arról nemigen hallani, hogy általánossá vált volna. A bizakodás gyakran tévedés

Nemrégiben olyan szülõk kerestek meg, akiknek gyermekeit már érintette ez a betegség, s még idõben cselekedni tudtak, hogy a késõbbi mûtétet vagy a rokkantsági állapotot elkerüljék. Mint említették, ez nem minden esetben sikerül. Voltak, akik megtapasztalták, hogy maguk az orvosok sem ismerték fel a bajt, úgy gondolták, hogy a sporttal, úszással, gyógytornával majd „megoldódik ez a kis probléma”. Ugyanakkor ezzel a bizakodással – nevezhetjük akár tévedésnek – csak idõt adtak a betegség kifejlõdéséhez.
Dr. Orosz Mária ortopéd szakorvos egyike azoknak, akik jól ismerik ezt a folyamatot.
Az úgynevezett Scheuermann-betegség, a gerinc természetes görbületeinek nagymértékû elváltozása már 10-12 éves korban jelentkezik. Ha az iskolai szûrõvizsgálatok során vagy más alkalmakkor nem figyelnek fel a csigolyák szerkezeti eltérésére, ami röntgenfelvétellel nyomon követhetõ, 14-15 éves korban már kialakulhat a korrigálhatatlan deformitás. A másik ártalom a gerincoszlop oldalirányú elhajlása, az úgynevezett strukturális scoliosis. Ez fõleg a lányokat érinti. Mindkét betegség ismeretlen eredetû, kialakulásának okát még nem ismerjük, tehát az úgynevezett kóroki gyógyításuk nem lehetséges.
Különösen fontos a gondosság a kisgyermekkori gerincferdüléseknél, mert ezek hajlamosak a gyors rosszabbodásra. A folyamat addig tart, amíg a gyermekek csontérése be nem fejezõdik. Sajnos, a késõn felfedezett vagy nem kezelt, nagyfokú deformitást okozó görbületeknél már csak a mûtéti beavatkozástól várható az eredmény.
Van ugyan egy köztes lehetõség is a gyógyulásra, a speciális eszköz, az úgynevezett korzett viselése, csakhogy olykor évekig tartó elõzmények után jutnak az érintettek ehhez az információhoz. Külön erõpróba az is, hogy a szülõ és a gyerek elfogadja e gyógyulási lehetõséget. Hiszen az esetek súlyosságától függõen, olykor a nap huszonnégy órájában hordani kell azt. A javulás mértékétõl függõen aztán a viselés ideje fokozatosan csökkenthetõ, optimális esetben pedig el lehet búcsúzni tõle.
Szikszai Tímea ma bizakodó, de ez nem volt mindig így: – A szokásos éves iskolaorvosi vizsgálaton a doktornõ közölte velem, hogy valami nincs rendben a hátammal. Kaptam egy beutalót az ortopédiára. Itt tudtam meg, hogy gerincferdülésem van. Elkezdõdött az iskolai gyógytorna , mellette a külön gyógytorna. Hetente négyszer úsztam. Így ment hat évig. Eközben mégis romlott az állapotom. Amikor közölték velem, hogy megkapom a fûzõt, sírva fakadtam. Csak akkor nyugodtam meg, amikor részletesen elmondták, hogy miért fontos, mi lesz az eredménye. Eleinte kényelmetlen volt, de a háromhetes szoktatási idõ után elég jól viseltem. Tartottam tõle, hogy az iskolában mit fognak szólni, ha meglátják rajtam, de mindenki segít és drukkol nekem. Fél éve élek így, és a szokásos kontroll már javulást mutatott ki.
Komáromi Zsófia gerincproblémái tizenkét éves korában kezdõdtek. Négy esztendõbe tellett, hogy az állapotának megfelelõ gondos kezelést megkapja: – Gödöllõn, ahol lakunk, az elsõ orvos, akit felkerestünk, csak annyit mondott, csináljak légzõ-gyakorlatokat… Egy év múlva már látszott a hátamon a deformálódás. A helyi ortopéd szakorvos azonnal beutalt egy kórházba. Ott valaki jeleket rajzolt a hátamra, gipszmintát vettek rólam. Mindössze azt közölték velem, ha elkészül a fûzõ, hordani kell. De miért, arról egy szó sem esett. A zárójelentésbõl tudtam meg, hogy scoliosisom van. A fûzõ átvételét öt perc alatt „elintézték”. A formára még rátettek egy fémpántot is, ez pont a mellemnél állt keresztbe. Elviselhetetlen volt. Sem az iskolatáskát nem tudtam hordani, leülni sem lehetett benne. Ezért csak délután, otthon hordtam, a szüleim biztatására. Azt az orvost, aki a fûzõt felírta, hetekig nem tudtuk elérni. Teljesen kétségbeestem, mert láttam a fotókon és a videófelvételeken, hogy a hátam szörnyen néz ki.
Zsófi és szülei 2002 szeptemberében a televízióban láttak egy adást, amely olyan rendezvényrõl tudósított, ahol csupa gerincbeteg, fûzõt viselõ gyerek táncolt, tornázott. Nyomozni kezdtek a „Scoli (scoliosis) buli” szervezõi után, így jutottak el a Heim Pál Gyermekkórházba, Marschalkó Péter fõorvoshoz. Szinte meglepõ volt számukra – mesélik – hogy a fõorvos minden részletre, elõzményre, leletre kíváncsi volt, az elõzõleg felírt fûzõt is megnézte. A viselésével kapcsolatos panaszokon egyáltalán nem csodálkozott, majd közölte, hogy egy újra lesz szükség. Egyhetes kórházi kivizsgálás után részletesen elmagyarázták, hogy ez miért szükséges. Õszintén elmondták Zsófinak, hogy a korrekció ugyan nem lesz teljes, de az állapotán sokat lehet javítani, ha a nap huszonnégy órájában képes a gyógyfûzõt viselni.

Nevelés, pszichológiai küzdelem

Megtörténik az is, hogy maga a sportolás sem véd meg az ártalomtól, hisz akad olyan fiatal lány is, aki ritmikus gimnasztikai bajnok volt. Találkoztam olyan izgõ-mozgó vasgyúróval, aki szenvedélyes focista. Ma ugyan „páncélt” visel a dressze alatt, de nem szégyelli, akár fényképezni is engedi magát. Más kérdés – jegyzi meg édesanyja, hogy milyen nevelési, pszichológiai küzdelem vezetett el idáig. A szülõknek is „meg kell keményíteniük a lelküket”, el kell viselniük a gyerekkel való konfliktusokat. A fiamnál hétéves korban észleltük a bajt. Mivel semmije sem fáj, nagyon nehéz a „miértet” megmagyarázni. Nem beszélve az alvásról, a megfelelõ ágyról, ha van ilyen…
Ki, ki a maga módján igyekszik a sorstársaira hatni. Egy húszéves lány például öltözködési és viselkedési tanácsokat ad a többieknek, nem leplezvén a nehézségeket sem.
– Nekem csak a hozzászokás volt kínszenvedés, onnan már gyerekjáték az egész… Van egy jó tanácsom a szülõknek, ne legyenek jobban megrémülve, mint a csemetéjük. Jó lenne, ha úgy vennék az egészet, ez sem rosszabb, mint egy fogszabályzó. Kezdetben azt is gyûlölte mindenki, s mára valóságos divat lett – ad egy lehetséges pszichológiai támpontot.
A Salus Kft.-ben, ahol egyebek mellett ezt az orvosi segédeszközt is készítik, a fogadónapokon a szülõk egymásnak adják a kilincset. Kapkodásról, rutinról még sincs szó. A szakorvosból, gyógytornászból, ortopéd mûszerészbõl álló csoport tagjai személyre szólóan foglalkoznak mindenkivel. Évente több száz gyermeket és szülõt irányítanak hozzájuk. Fõképp a fõvárosból és a környékérõl jönnek.
A team egyik tagja, Marlok Ferenc ortopédiai mûszerészmester Németországban tanulta és fejlesztette a korzettkészítést, amelyhez komoly biomechanikai és anatómiai ismeretek szükségesek. A találmány a francia Jacques Cheneau professzor nevéhez fûzõdik, magát a gyógyászati segédeszközt nálunk csak 1991-ben kezdték megismerni, s ebben Marlok Ferenc az elsõk között volt. (Megjegyzendõ, hogy a világszerte alkalmazott gyógyászati lehetõségek között ez csak egy lehetséges, de biztató út).
– Mi azért aggódunk, mert szívszorító látni az egyre súlyosabb, olykor már nem is gyógyítható eseteket és az egyre fiatalabbakat. Szerencsére a fõvárosban a Budakeszin lévõ Országos Orvosi Rehabilitációs Intézettel, a Heim Pál Gyermekkórházzal, a Karolina úti Ortopédiai Klinikával és néhány kerülettel, így Újpesttel is szoros munkakapcsolatot alakítottunk ki. De még mindig megtörténik, hogy öt orvosnál is megfordul a szülõ és mindegyik mást javasol a gyereknek. Az egyik a tornát, a másik az úszást, a harmadik a gyógyfûzõt. Mire így hozzánk eljutnak, évek is eltelhetnek.
– Mi lehet az oka ennek a bizonytalanságnak?
– A régebbi szakmai felfogás szerint a gerincferdülés nem javítható, jó esetben legfeljebb megállítható. Nálunk a kilencvenes évekig nem ismerték ezt a fajta speciális gyógyfûzõt, a korzettet, amelynek segítségével javulás, sõt a folyamat visszafordítása is elérhetõ. Ebben viszont rendkívül fontos a rendellenesség minél korábbi felismerése, és az, hogy az orvos, a gyógytornász és az ortopéd mûszerész között összhang legyen. A gerinc rendellenes görbületét fokokban mérjük. Ha valakinek scoliosisa van, húsz fokig a gyógytornát, húsz és negyven fok között a fûzõt javasolják az orvosok, e fölött pedig többnyire operációra kerül sor.

Ahogy beszélgetünk, szemem néhány színes fényképre téved. Nevetõs fiatal lányok ölelkeznek össze egy kiránduláson, mások úsznak, tornáznak, aerobikoznak. Van, akinek a népi tánc a hobbija. Ha Marlok Ferenc nem hívná fel külön a figyelmem rá, talán fel sem tûnne, hogy a pólók, úszódresszek alatt testüket egy mûanyag forma öleli körül. Hõre lágyuló, erõs, merev anyagból készül, hisz a megtartás, a gerinc jó irányba való igazítása a feladata. Mégis úgy kell kialakítaniuk, hogy ne szorítson, ne nyomjon, amennyire csak lehetséges, elviselhetõvé tegyék a viseletét.

Három hét próbaidõ

– Hogyan lehet ezt elfogadtatni egy gyerekkel? Ráadásul többnyire éppen a kamaszkorban, amikor amúgy is tele vannak daccal?
– Csak nagy türelemmel, megértéssel, hosszú beszélgetések során. Szerencsére mi ezt itt megtehetjük. Ahhoz, hogy én a lehetõ legjobb eszközt készítsem számára , ismernem kell, hogy mi a gyerek kedvenc sportja, vagy inkább többet olvas, netán többet ül a számítógép elõtt. A családi viszonyok ismerete is fontos, hiszen a szülõk mindennapos bátorítása, elismerése nélkülözhetetlen ebben a folyamatban. Ezért aprólékosan elmagyarázzuk a fûzõ biomechanikai hatását, hogy miként hat és javít majd az állapotukon. Ha ezt a gyerek elfogadja, fel kell készítenünk a testérõl levett gipszmintakészítés menetére, hiszen ez külön megpróbáltatás egy érzékeny serdülõnek. De ha tapintatosak vagyunk, és õk megértik, hogy mi a cél, csodálatos partnerek.Maga a próbaidõ három hét, ez a legnehezebb idõszak, itt kell sok erõt adnunk. Minden egyes kontrollnál, igazításnál beszámolunk nekik a javulás mértékérõl. Nagyon fontos ebben a biztatás, a szülõk, az iskolai környezet megértése és támogatása. Ha ugyanis kicsúfolják õket vagy megjegyzést tesznek rájuk és emiatt szünetet tartanak, vagy nem hajlandók viselni a segédeszközt, az állapotuk látja kárát.Ami most következik, voltaképpen már nem tartozna egy ortopédiai mûszerészmesterre. De Marlok Ferencet évek óta nem hagyja nyugodni a gondolat, hogyan lehetne bebizonyítani a gyerekeknek, hogy nem kell szégyenkezniük társaik elõtt? Minden utat, módot megragad, hogy lelkiekben is erõsödjenek, hogy elhiggyék, éppen úgy élhetnek, mozoghatnak, mint szerencsésebb társaik. Szervezett már úszásoktatást, gyógylovaglást, hosszú víkendet. S mint meséli, bizony nagy lépés volt, amikor a strandon már szégyenkezés nélkül mozogtak, s ha furcsán néztek rájuk, elmagyarázták, hogy a gyógyulásukért viselik a korzettet. Végül is annyi „különleges” dolgot tart természetesnek a társadalom, ez miért nem lehet az? – kérdezik azok, akik már túljutottak az elsõ nehézségeken. És az orvosok, szülõk, gyógytornászok, ortopédiai mûszerészek minden támogatás nélkül szervezkednek, járják az iskolákat elmennek akár vidékre is, hogy felhívják a figyelmet a csendesen lopakodó betegségre és a teendõkre.