Kedves Gerincferdülés!

„Kedves Gerincferdülés!

Már egy ideje zavarsz. Tudod, ha már ki is jelentem, hogy zavarsz, akkor illik elhúzni a…a…szóval messze. De azért viszont köszi, mert a tesiórákról felmentettek, meg még pár helyzet alól is. Kösz, kösz, pusza! Elmehetnél már.”

„Kedves Gerincferdülés!

Vagy már nekem három éve, az Vikipisztolyorvosok szerint még jó pár évig kell fűző. Úgy hogy kösz szépen. Az viszont jó, hogy miattad eljuthatok ilyen táborokba, és megismerhetek sok új embert, akik ugyanolyan sorsban vannak, mint én és jó látni, hogy ők is kibírják.”

„Kedves Gerincferdülés!

Amióta megtudtam, hogy bennem laksz, azóta nem tudtam focizni, kosarazni, bicózni. De amikor megtudtam, hogy egy ellenszer a fűző, akkor boldog voltam, mivel tudtam, hogy van egy esély, hogy újra visszakapjam a saját hátam, és újra tudjak játszani. Előtte azt hittem, hogy borzasztó lesz a fűző, de utána megláttam benne, hogy van ennek értelme, és hogy nagyon jó is, mert nem kell bujkálnom és nem leszek a cikiség középpontja. A fűzőmmel sok barátot kaptam és bátrabb is lettem tőle. Egy kiránduláson sokan látták, hogy rajtam van a fűzőm, de engem nem érdekelt, mert nem adtam fel a reményt.”