Zsanett útja a korzettől a gyógytornászi hivatásig

– GERINCFERDÜLÉSED VAN!!
– Micsodám? Nekem?
Igen. Sürgősen menj el ortopédiai szakrendelésre! Iskolai orvosi vizsgálat vége..Némaság…Kavargó gondolatok, értetlenség, majd feltörő kacagás..keserédes. Teljesen összezavart ez a doki. Miért lenne gerincferdülésem? Mióta az eszemet tudom sportoltam, igaz néhány éve már a muzsikálás mellett tettem le a voksomat, de akkor is…mozgok rendszeresen. Na jó, a nyáron valóban sokat nőttem és mostanában sokszor rám is szóltak, hogy húzzd már ki magad, fiam! No meg miért pont én, nem is fáj semmim, makk egészséges vagyok..! Azért megemlítem anyunak ezt az ortopédia dolgot, elmegyünk és megnyugszom, nem lesz semmi baj…
….Várakozás..Borzalmas..Félek..és az a baj, hogy igazából nem is tudom, hogy mitől. A doktornő rendkívül kedves, de kerekperec megmondta, hogy scoliosisom van, ezt az ismeretlen szót izlelgetem. Aztán minden reményem tovaszáll, néhány másodperc alatt. Meglátom a röntgen képet, a doki méreget rajta, forog velem a világ, anyával is. Gombóc a torkomban, annyi kérdésem lenne, de nem tudok megszólalni..majd kibököm: ugye azért nem kell megműteni? Doki megnyugtatóan mosolyog rám és beavat a látottak misztikumába. Idiopathias scoliosisom van, a lumbalis szakasz érintett, 20 fokos görbület- határeset. Növekedésem befejeződéséig rosszabbodhat, jobban mondva rosszabbodni fog. Kezelésen gyógytornát és fűzőt javasol. Ismént elbizonytalanodom. Fűzőt? Talán a 17. század kelendő és önsanyargató divatcikkére kéne gondolnom? Hamarjában mutat is egy igazításra váró korzettet, nem valami bizalomgerjesztő. Ráadásul napi 23 órában hordani, a gyógytorna idején mellőzhető, ebben aludni, mindaddig míg a növekedésem lezárul?! Rémisztő…habozok…szeretnék helyrejönni, nem meggyógyulni, hisz nem vagyok beteg. Segélykérő pillantások anyu felé, pedig már tudom a választ, csak nehéz kimondani. Vállalom, hordani fogom…
Szerencsém volt, ugyanis vitathatatlan hivatástudatú, emberséges, kiváló szaktudású, összetartó teambe csöppenve, elviselhető volt a küzdelmes, dolgos két év. Kitartó, közös munkánk eredményeként sikeresen elértük a kitűzött célt. Hangsúlyozom, EGYÜTT, egységes csapatot alkotva, már az első találkozás pillanatától fogva. Ennek kulcsa pedig a kölcsönös bizalom. Lázadó tinédzserként nem volt könnyű elfogadni, hogy éjjel-nappal egy otromba műanyag “ páncélt” kell magamra csatolnom, s mindezt azért, hogy nekem jó legyen. A környezetemnek, főként a korosztályombelieknek a folytonos kérdéseit, sajnálkozó tekintetét türelemmel viselni, az addigi ruhatáramat egy számmal nagyobbra cserélni. Újabb és újabb praktikákat elsajátítani, hogy a megváltozott mindennapok gördülékenyen menjenek…mégis vállaltam, mert idejekorán megértették velem, hogy ez nem ellenem, hanem értem szól, s mert láttam, éreztem, hogy jó kezekben vagyok.
Mozaikdarabkák egy 15 éves lány emlékeiből. Fontos és meghatározó élmények, melyből egy kihívásokkal teli, varázslatos hivatás után sóvárgó álom lett. Hiszen korzettes múltamnak köszönhetem a gyógytornász pálya iránti érdeklődésemet. Személyes tapasztalataim során arra a következtetésre jutottam, hogy örömteli eredményt csak akkor érhetünk el, ha nem kórképet kezelünk, hanem egyéniséget. Szorosan együttműködve, ismereteinket bővítve, tudásunkat fejlesztve, személyre szabott speciális terápiát alkalmazva, emberségünket megtartva érhetünk sikeresen célba.