Zsófia meséje

Micimackó ráérősen baktatott a Százholdas pagonyban. Éppen hazafelé tartott Róbert Gidától, aki mesélt neki a gerincekről. Azt mondta, hogy biológiaórán hallotta, hogy az csavarodik. Ahogy csavarokról és gerincekről mélázott, egy kis versike kezdett pattogni és zümmögni a szájában. Többször elismételgette, egészen megtetszett neki. Mire kis házába ért, ahol már vártak rá a mézes csuprok, egészen jól tudta, így hát elénekelte a dalt, aminek a – Mit tesz a ferde gerinc?- címet adta.

Mit nem szabad
Ha görbe vagy?
A hátad nagy
Vagy fáj agyad?

Legyen bár Cobb fokod
Kicsi vagy egész nagy,
Csüggedésre nincs okod,
Mert különleges vagy!

Mit nem szabad
Ha görbe vagy?
Se nyújtani
Se ugrani
Se csavarni
Csak akarni

Se dönteni
Se görnyedni
Csak tornázni
Nem oltári

Se gurulni
Se borulni
Csak torna:
Karra, lábra, hátra
jobbra balra, hajra állva
Földön mászva,
Kézen állva,
Erre-arra,
Félrerázva,
A tornára rákontrázva

Még nem tudom
Mit nem szabad
Ha görbe vagy
És fáj az agy
De fel ne add!

Micimackó nagyon elégedett volt a költeményével és elment minden barátjához, hogy azok is hallhassák a ritmusos kis vidítót. Mivel én is ismerem Micimackót és tudja, hogy fűzős vagyok, ezért megkért hogy adjam tovább a sorstársaimnak.
Azt feleltem neki, hogy persze, és soha nem adjátok fel. (UGYE?)