Scoli-tábor 2006

Balatongyörök, 2006

korzett2Mobilitas pályázati támogatásnak köszönhetõen idén 100 gyerek táborozhatott Balatongyörökön. A tábori programban nagy hangsúlyt kapott a gyógytorna, a különbözõ sportolási lehetõségek, színes mozgásformák kipróbálása, illetve minél szélesebb körben igyekeztünk olyan programokat ajánlani, amelynek korzettben való átélése nagy élményt jelent a gyerekeknek (kirándulás, sportversenyek, lovaglás, strandolás). A tábor találkozási lehetõséget biztosított a betegség kezelésében részt vevõ szakembereknek is. Fiatal felnõtt – gyógyult korzettes betegeket – is vendégnek hívtunk, akik elbeszélésükkel, tapasztalataikkal segítették társaikat. Sorsuk, személyük példaképül szolgálhat a gerincbetegséggel való hatékony megküzdésre, gyógyulásuk a gyerekek számára biztatást, reményt jelent.

A tábor a pozitív élményhez juttatás, érzelmi megerõsítés, a korzettes életmód elfogadtatása szempontjából rendkívüli jelentõséggel bír: A gyerekek felszabadult, kellemes légkörben a korzettes lét új oldalát ismerték meg és ezáltal megvalósulni látszik az a remény, hogy együttműködõ partnerekké váljanak betegségük kezelésében, hozzáállásukban jelentõs pozitív fordulat tapasztalható a közös élmények hatására.A gyerekek egyöntetű véleménye szerint nagy-nagy lelkierõt adott nekik az ötnapos együttlét és a gazdag program pedig önfeledt szórakozást biztosított.

A jelentkezõk létszámának és a tábor idõtartamának évrõl évre való növekedése, a pozitív visszajelzésekmarkánsan jelzik a közösségi élményekre való igényt és annak fontosságát a kezelésben. A közös programok megmutathatják, hogy a gyerekek problémájukkal nincsenek egyedül, s lehetõséget biztosítanak a tapasztalatcserére, a közösségi élmények által az érzelmi megerõsítésre.

Visszaemlékezések

“Hú, nem tudom leírni ezt a tábort! Jobb nem lehetett volna!!! Én imádtam, és az fix, hogy megyek jövõre is!! Nagggyon jó volt! Nem jutok szóhoz, ilyet ne is kérdezzetek! :))) “

“Nagyon köszönjük ezt az öt napot amelyet ilyen szuper módon tölthetett el ez a közel száz gyerek! Köszönjük a fáradhatatlan munkát, a jókedvet, a segítõ szándékot. Lányunk ötödik éve korzettes. Sajnos az utóbbi idõben csak nagy rábeszélés (inkább “erõteljes szülõi ráhatás”) után volt hajlandó a korzett állandó, folyamatos viselésére. Az orvosa említette elõször a tábor lehetõségét. Kezdetben nem túl lelkesen, de késõbb már izgalmas várakozással nézett lányunk a tábor elé.A táborba indulás napján nyugodott meg igazán, amikor meglátta a társait. (A környezetünkben nem található olyan személy, aki korzettet visel, ezért sokan bámulják meg a buszon, utcán és az iskolában is.) Itt mindenki ilyen “más”volt.Az elsõ – tábori – telefonbeszélgetésünk után már éreztük, hogy valami nagy dolog van készülõben. Még soha ennyire felszabadultan, vidáman nem beszélt a korzettrõl, és a vele járó dolgokról, mint most. Szerencsére a kezdetek óta felvállalja a betegségét, de ez a pár nap megint feltöltötte az önbizalmát. Nem betegségként fogja fel a gerincferdülését, hanem átmeneti állapotként. Ebben segített neki ez a tábor. Rádöbbentette, hogy CSAK Õ az, aki megváltoztathatja az elkövetkezõ évek alatt az állapotát. Nagyon jó példát látott a táborban, reméljük, sokáig kitart a lelkesedése, az akarata.Ha lenne kedvük, erejük, idejük havi rendszerességgel programokat szervezni a korzettes gyerekek számára szívesen részt vennénk rajta. A jövõ évi táborban is feltétlenül és a szeptemberi bulin is szeretnénk ott lenni.További munkájukhoz sok sikert kívánunk Önnek, valamennyi munkatársának és a SALUS dolgozóinak. “

“Én, mint meghívott vendég is szeretném alátámasztani a hasznosságát és jelentõségét a tábornak.A húgommal mentem el, aki orvos és mint kiderült õ is most értette meg a pszichéjét (már amennyire “külsõsként” lehet :)) pedig nagyon mély a kapcsolatunk gyermekkorunk óta és együtt csináltunk végig sok mindent.Tehát nagyon ajánlom mindenkinek, aki nem volt idén: kitűnõ alkalom, hogy “kicsomagoljuk” magunkat – szembesüljünk leplezett szorongásainkkal, segítsünk másokon és cseréljünk eszmét. Arra is nagyon jó, hogy a közvetlen környezetünknek jobban meg tudjuk mutatni magunkat. Mert itt van egy “közös gerinces énünk”, amit egyedül nem tudunk és néha nem is akarunk kifejezni, pedig ez is személyiségünk része. És ez csak egy megközelítés…Jövõre mindenképp gyertek, és ha lehet hozzatok másokat is és MÉDIÁT!”

“Nos..hát a tábor az valami fantasztikus volt!!!Soha életemben nem voltam még ilyen jó táborban, pedig már sokban voltam! 🙂 Nagyon jól meg volt szervezve, a programok is szuperek voltak! Jó volt, hogy nem éreztem magam egyedül, hamar barátokat szereztem! Erõt adott hogy mindenki korzettes volt, és hogy nem kell szégyellnem azt, hogy nekem ilyenem van, mert attól még ugyanolyan ember vagyok, mint a korzett nélküliek. Most már nem fogom rejtegetni, hanem bátran fel fogom vállalni. Ebben az 5 napban rettentõen megerõsödtem lélekben és büszke vagyok rá hogy hordom a korzettet. A barátaim felnéznek rám, hogy kibírom és viselem a fűzõt. Többször is mondták, hogy õk nem bírnák ki. A táborban tényleg istenien éreztem magam, ezt el sem lehet mondani! Itthon egész nap a táborról mesélek a családomnak:) Kicsit unják már a témát, de örülnek, hogy jól éreztem magam. Tényleg egyszerűen annyira jó volt, hogy azt nem lehet szavakba önteni! Köszönjük szépen, hogy megszerveztétek nekünk ezt a szuper tábort! És biztos vagyok benne, hogy nemcsak nekem segített sokat ez a pár nap abban hogy feldolgozzuk a velünk történteket! 🙂 Még1szer: KÖSZÖNJÜK NEKTEK EZT A PÁR NAPOT!!! Imádtam ott lenni, haza sem akartam jönni!”

Image”Nekem nagyon sokat jelentett ez a tábor, végre éreztem, hogy nem vagyok egyedül. A programok szuperek voltak, mindet nagyon élveztem, még a gyógytornát is örömmel végeztem. Éreztem, hogy a foglalkozások jót tettek a gerincemnek, és a lelkemnek. Olyan erõt adott a közösség és az, hogy együtt küzdünk, hogy azóta már nem szenvedés a viselése. Most kezdõdik a gimnázium, új osztálytársaim lesznek, hamar fel fog nekik tűnni, hogy ketrecbe vagyok zárva, de nem aggódom emiatt, mert tudom, hogy utána csak jó lesz. Versben bíztatom a fűzõstársaimat:Fáj, szorít a ketrecem, nincsen benne érzelem,de nem mindig gyötrelem, jó lesz majd, hidd el nekem.Hordjad most a korzetted, ha kérdezik, fűzõd lett,Felvállod: utat mutatsz, ha ledobod, gyenge maradsz! Köszönöm, hogy ennyi mindent beleadtak ebbe a táborba, csak így tovább!”

“A tábor nekem most is, mint az elõzõek nagyon jó volt. Nagyszerű élmény volt számomra és biztos, hogy nem fogom elfelejteni ezt az öt napot. Mint “törzstáborozó” elgondolkodtam és arra jutottam, h szerintem ez volt eddig a legjobb tábor. Azért is, mert jó sokan voltunk, és remek programok voltak!! Szerintem azért nagyszerű egy ilyen tábor, mert így minden fűzõt viselõben tudatosul hogy NINCS EGYEDÜL a problémájával és ez önbizalmat ad! És ebbõl az önbizalomból talán marad a tábor utánra is és fel merjük vállalni a fűzõt! Szerintem nagyon hasznos dolog ez a tábor és csak jó élményeim voltak! Rengeteg barátom lett. Ezért azt üzenném mindenkinek, hogy aki csak teheti jöjjön el a jövõ nyári táborba mert ezt nem szabad kihagynia!!!!!!”