"Joó István vagyok, korábban a gyógyszeriparban dolgoztam, majd maradva az egészségügyi vonalon, jelenleg a SALUS-nak, egy - gyógyászati segédeszközök gyártásával, kis és nagykereskedelmével foglakozó - cégnek vagyok az ügyvezetője.

Emellett 2013-ban végeztem a Semmeweis Egyetem Lelkigondozó Szakán. Ezután kezdtem el vezetést- szervezetfejlesztést tanulni, megtapasztalva, hogy egyéni jóllétünk mennyire függ a minket körülvevő struktúrák működésétől.

Feleségemmel öt gyereket kaptunk ajándékba. Apaként nap mint nap megélem, hogy nem egyedül neveljük őket, hanem társadalmunk egyre specializálódott szervezeteire és szakembereire bízzuk őket: akár az oktatásukról, akár az egészségükről legyen szó. Jó, hogy vannak, akik ezt nálam sokkal jobban csinálják.

Etyeken lakunk, ahol van egy kis borászatunk barátaimmal: a Zarándok Pince. Itt megélem, hogy az életem nem csak feladat, hanem ajándék. Hogy amit kapunk, az végtelenül több, mint amit magunk erejéből létre tudnánk hozni, a formálás mégis ránk van bízva.

A Vertebra Alapítvány a gerincbeteg gyermekekért és felnőttekért folytatja elkötelezett tevékenységét hosszú ideje. A Salus-Orthopedtecnika Kft. ügyvezetőjeként sok ezer gyerek útjára van rálátásom, sok visszajelzést kapunk betegektől, szülőktől, orvosoktól. Nemzetközi szinten is kimagasló, mérhető az alapítvány munkájának eredménye, mellyel ezeket a betegeket támogatja. Schuster Barbara hiteles, elkötelezett jelenléte ezen a területen valódi hivatás, mely példaértékűen teremti meg azt a szakmai és emberi összhangot, mely lehetőséget teremt a betegek valódi, teljes körű, támogató kísérésére.

Azért vagyok itt, mert hiszek benne, hogy van a világnak egy szelete, amelyik ránk van bízva."

"Voltam korzettes gyerek, majd műtött kamasz, mielőtt 2004-ben a Vertebra Alapítványhoz kerültem önkéntesként. Ebben a sorsfordító évben operáló orvosom - dr. Jeszenszky Dezső - összehívott egy gerincműtöttekből álló kört azzal a céllal, hogy élettel töltse meg az alapítvány működését, ekkor ismertem meg Schuster Barbarát. Innentől kezdve 10 éven át aktív önkéntese voltam a Vertebra Alapítvány rendezvényeinek, nyári táboroknak, melyeket több éven át vezettem is. Óriási megtiszteltetés, hogy 15 év önkéntesség után az alapítványi kuratórium tagja lehetek.

Mióta Brüsszelben élek, az önkéntes mivoltom ad hoc jellegűvé vált, de töretlen lelkesedéssel segítek online vagy veszek részt magyarországi programokon, ha lehetőségem van rá, hiszen hiszek a közösségben, amit Barka hozott létre.

Az alapítvány létfontosságú munkát végez. Ahogy mondani szoktuk: bárcsak az én gyerekkoromban is létezett volna már ez a közösségépítő tevékenysége, akkor nem éreztem volna magam egyedül a problémámmal."